Mitől lesz valaki sorozatgyilkos?

Az alkohol és a kábítószer

A gyerekek, akik ki vannak téve a kábítószer és/vagy alkohol hatásainak az anyaméhben, súlyos születési rendellenességet szenvedhetnek. Kis szemnyílás, retardáció, kis fej, valamint idegrendszeri problémák, melyek hatására a károsodást szenvedő személy a későbbiekben nem tud szembenézni bizonyos problémákkal.

Pszichológiai terror gyerekkorban

Szinte magától értetődő, hogy a legtöbb sorozatgyilkost bántalmazták gyermekkorában. Néhány meginterjúvolt sorozatgyilkos valóban megerősítette, hogy bántalmazták gyermekkorában.

Gyakran megalázták őket, valamint a szülői fegyelmezés sem illet egy normális családi mintába (pl. ha a gyerek eltört egy tányért, nem „csak” kiabáltak vele, esetleg kapott egy kisebb ütést a kezére, hanem szíjjal verték). Önmagában az is elég, ha a gyermeket elhanyagolják, hatalmas fejlődési visszamaradás, rendellenesség jöhet létre. A gyermek kezd érzéketlenné válni; kezdi azt feltételezni, hogy ez a minimális - vagy semmilyen érzelmekkel teli világ, amely őt körülveszi, ez a normális, és így nő fel, empátiától mentesen.

Az érzelmi bántalmazás rontja a gyermek önbecsülését, és zavarja a társadalomba való megfelelő beilleszkedés elsajátítását. Ezért a sorozatgyilkosok általában magányosak, a munkájukban sem igazán sikeresek.

Nemi erőszak gyermekkorban

Kutatások azt mutatják (szerk. Ehhez miért kellet külön kutatást végezni?!), hogy a gyerekkorban elkövetett szexuális zaklatás komoly hatással van az egyén fejlődésére. Több ismert sorozatgyilkos volt kénytelen lány ruhát viselni, egyfajta büntetésként. A legtöbb ilyen szexuális bűncselekményt családtag, vagy más rokon követi el.

Továbbá sokukat büntették, ha önkielégítést végeztek, vagy épp ellenkezőleg, megerőszakolták őket. Az ilyen tapasztalatok keltenek bennük erőteljes agresszív gondolatokat.

A gyermekkorban bekövetkezett ilyesfajta bántalmazás elszigeteltségre ösztönzi az áldozatot, rosszul teljesít az iskolában (a sorozatgyilkosok 46%-a soha nem fejezte be a középiskolát), nem tudja kontrollálni érzelmeit, gyakran vannak dühkitörései. Ezek az információk megerősítik, hogy a sorozatgyilkosok nem úgy születnek – „gyártják” őket.

Bevizelés

Úgy vélik, az ágybavizelés előrejelzése lehet a későbbi erőszakos tetteknek. Úgy gondolták, kapcsolatba hozható a gyújtogatásokkal, és állatkínzásokkal. Ha a gyerek 5 éves korában még ágyba vizel, annak valami oka van (szerk. persze nem kell egyből arra gondolni, hogy úr isten a gyerek sorozatgyilkos lesz), de érdemes szakemberhez elvinni. A sorozatgyilkosok több mint 57%-a vizelt be igen előrehaladott korban.

Felnőni magányosan és elszigetelve

Előfordulhat, hogy az ilyen embert kiskorában árvaházba adták, ezért nem volt alkalma tanulmányozni, milyen is egy normális család. Nem kell rögtön azt feltételezni, hogy az otthonban verték, vagy máshogy bántalmazták, egyszerűen nem jut elég idő egy gyerekre, és mint korábban említettem, az elhanyagolás is kiválthatja a későbbiekben ezt a viselkedést.

A sorozatgyilkosokra ritkán emlékeznek a barátai – már ha egyáltalán vannak neki-, ugyan is kerüli a társaságot, nem jár be órákra, ilyesmik. Mivel gyakran bántja őket a többi gyerek, antiszociálissá válhat. Egy idő után lopni fog, gyújtogatni, fegyvert szerez, agresszív lesz, és teljesen figyelmen kívül hagyják a többi ember érzelmeit, reakcióit.

Fantáziák

A sorozatgyilkosok gyakran durva dolgokról fantáziálnak. A kutatások során nyilvánvalóvá vált, hogy nekik kis korukban nem igazán voltak olyan pozitív gondolataik, mint más gyerekeknek, sokkal inkább csonkításról, öncsonkításról (nemi szerv csonkítás) fantáziáltak. Újra és újra lejátszották magukban az ellenük elkövetett cselekményeket, azzal a különbséggel, hogy ott ők voltak a támadók.

Soha senkivel nem osztják meg ezeket a gondolatokat, azonban egyre gyakrabban gondolkodnak ilyesmiken. Az első gyilkosságnál a fantáziák helyet a gyilkolásra koncentrál, és mikor már úgy érzi, elég profi, elkezdi kiélni szadista vágyait; „életre kelti” minden fantáziálását.

Automatikus erotikus tevékenységek preferálása

A sorozatgyilkosok többsége elismerte, hogy kamaszkorban kerülték a társadalmi eseményeket. Egész biztos, hogy nem kísérleteztek a szexualitással úgy, mint a velük egyidős kamaszok, megmaradtak az önkielégítésnél, esetleg pornót néztek. Egyes esetekben létrejöhet megszállott maszturbáció is – mint Andrei Chikatoli esetében, akinek szörnyű hegek borították a péniszét, mivel önkielégítés közben is megmaradt az agresszivitása.

Mivel nem vesznek részt semmilyen társadalmi eseményen, nem ismerkednek más emberekkel, nem tudnak normális szexuális kapcsolatot kialakítani, és így kénytelenek egymaguk megoldani. Habár vannak szexualitást elkövető sorozatgyilkosok is, róluk majd egy másik cikkben esik szó.

Kukkolás és fetisizmus fejlesztése felnőttkorban

Sok sorozatgyilkost erősen érdekel a kukkolás, a fetisizmus, vagy egyéb parafíliák¹.

Fantáziák eljátszása állatokon

Szinte minden sorozatgyilkos – sőt, 99% elismerte -, hogy az állatokon élték ki gyilkolásra hajlamos vágyaikat, de nem úgy, mintha a macska macska lenne, hanem úgy, mintha ember. Leginkább a diszfunkcionális² családokban lesznek sorozatgyilkosok, náluk fordul elő ilyen patológiás³ és abnormális viselkedés, mint például Jeffrey Dahmer esetében. Az apját zavarta a tény, hogy a fia állatokat boncol. Ezek a kegyetlenségek nagyszerű örömforrások a fiatal gyilkosok számára, és segít abban, hogy tökéletesítsék a módszereiket, és később ugyanezt megtehessék emberekkel is.

Fizikai sérülések

A balesetek, fizikai bántalmazás, vagy szülés során szerzett fejsérülésekről megállapították, hogy nagyon fontos láncszeme az erőszakos viselkedés kialakulásának. Sajnos a limbikus⁴ agy, vagy halántéklebeny sérülése okozhat spontán dührohamokat. Ezek a területek vesznek részt az agresszió és érzelmek kezelésében, megértésében.

A sorozatgyilkosok 70%-a szerzett kiterjedt fejsérülést, gyermek – vagy serdülő korban. Ez világosan mutatja a fejsérülés és a sorozatgyilkosság közti kapcsolatot. Egyes kutatók úgy vélik, hogy a pre-frontális kéreg (az érintett terület felelős a tervezés és az ítélőképesség működéséért), nem működik megfelelően a pszichopatáknál.

parafíliák¹: A parafília a pszichológiában és a szexológiában olyan rendellenes szexuális viselkedés, amelynek lényege valamely tárgyhoz, speciális szokáshoz, illetve serdülőkorúnál fiatalabb emberekhez való vonzódás szexuális örömforrásként. ADSM-IV ezek legtöbbjét mentális zavarként sorolja be.

diszfunkcionális²: A diszfunkcionális család egy olyan viszálykodó család, amelyben az egyes családtagok neveletlen és erőszakos viselkedése a család többi tagjának hasonló viselkedését váltja ki. A gyermekek gyakran úgy nőnek fel ezekben a családokban, hogy ezt a viselkedésmódot normálisnak gondolják.

patológia³: A patológia (a görög pathosz = fájdalom és logosz = tudomány szavakból) vagy kórtan az emberi orvoslásban a betegsejtek, szövetek és szervek szerkezeti és funkcionális változásaival foglalkozik.

limbikus⁴: A limbikus rendszer a központi mag körül, az agyféltekék szélén körbefutva elhelyezkedő néhány agyterület, amely szoros kapcsolatban áll a hipotalamusszal.