Ted Bundy

A legfélelmetesebb sorozatgyilkos: a jóképű, művelt, joghallgató pszichopata, aki zaklatott és megölt több tucat fiatal egyetemista nőt, akik nagyon hasonlítottak volt szerelmére. Bundy egy nagyon rafinált ember. Felkötötte a karját, hogy sebesültnek adja ki magát, és így meggyőzze a nőket, hogy segítsenek neki elvinni a tankönyveit a kocsijáig. Amint a kocsihoz értek, leütötte őket egy baseball ütővel, aztán elvitte őket, majd megkezdődtek a szörnyű rituálék.

Ted Bundy arcai

Támadás! 

Joni Lenz szobatársa nem aggódott, ugyanis 1974. január 4-én reggel látta a lányt. Azonban, mikor egész nap nem hallott róla, keresni kezdte a pincében, s a hálószobában.

Szörnyű látvánnyal kerültek szembe

Ann Rule írt egy híres könyvet a témában, a „The Stranger Beside Me”, amiben azt írta, hogy a 18 éves Joni-t csúnyán összeverték. Egy ágy egyik rúdja le volt törve, amivel durván megerőszakolták a lányt. Röviddel az után, hogy megtalálták, Joni-t kómás állapotban kórházba szállították.

Azonban szerencséje volt, életben maradt. Joni egyike volt azon kevés áldozatoknak, akik túlélték Ted Bundy támadását, aki terrorban tartotta az egész Egyesült Államokat 1974 és 1978 között. Joni után körülbelül 35 további áldozata volt, akik sajnos nem voltak ilyen szerencsések. Stephen Michaud és Hugh Aynesworth arra gondolnak, hogy talán több mint 40 további áldozata van a férfinak, de ezt csak ő tudhatja egyedül. Ez egy olyan titok, amit magával vitt a sírba.

Fiatal évek

1964. november 24-én született, Theodore Robert Cowell néven. Ted biológiai apját sosem ismerte. Nem sokkal a fiú születése után, anyjával együtt visszaköltöztek a nagyszülőkhöz, Philadelphiába. Ted úgy tudta, hogy a nagyszülei a vérszerinti szülei, az anyja pedig a nővére. Erre azért volt szükség, hogy a nőt megvédjék a durva kritikák ellen, ugyanis akkoriban nagy szégyen volt, ha egy egyedülálló nő nevelt egy gyereket.

4 éves korában édesanyjával Washington-ba, Tacoma-ba költöztek, hogy rokonoknál éljenek. Egy évvel később Louise beleszeretett egy Johnnie Culpepper Bundy nevű katona szakácsba. 1951 májusában a pár összeházasodott, ás Ted felvette mostohaapja vezetéknevét, amit egész élete során megtartott.

Az évek során a Bundy család kibővült, négy újabb gyerekkel. Ted ez után azzal töltötte szabadidejét, hogy bébiszitterkedett, persze csak iskola után. Mostohaapja szeretett volna jó kapcsolatot kiépíteni vele, ezért gyakran vitte kirándulni, kempingezni, és más egyéb, apa-fiú tevékenységet végezni. Azonban Johnni kísérletei sikertelenek voltak, Ted érzelmileg távol maradt mostohaapjától. Stephen Michaud és Hugh Aynesworth a könyvük szerint „Ted Bundy: Conversations with a Killer”, a fiú egyre kényelmetlenebbül érezte magát mostohaapja társaságában, és egyre jobban vágyott a magányra. Ez a vágya, hogy egyedül legyen, a későbbiekben megnehezítette beilleszkedését a társadalomba, valamint azt, hogy normális kapcsolatokat ki tudjon alakítani.

Ted elég kényelmetlenül érezte magát a korabeli gyerekekkel, sőt, mondhatni félt tőlük. A középiskolában folyton ugratták, kutyákat küldtek rá. Michaud megvizsgálta Ted viselkedését, és arra a következtetésre jutott, hogy ő „nem olyan, mint a többi gyerek. Úgy nézett ki, és úgy viselkedett, mint ők, de kísérte valami más: a félelem, a kétség – néha csak egy halvány nyugtalanság”. Függetlenül attól, hogy ennyi megaláztatásban volt része, képes volt fenntartani a jó átlagát, ami végigkísérte az egész középiskolán, majd a főiskolán.

Egy idő után úgy tűnt, hogy Ted egy igen társas fiatalember. A népszerűsége jelentősen nőtt, és úgy tartották,

Stephen Michaud

hogy „jól öltözött, kivételesen jól nevelt.” Annak ellenére, hogy népszerűsége feltörekvésben volt, Ted ritkán kereste mások társaságát. A tanórákon kívüli tevékenysége inkább a politikára és a síelésre korlátozódott. Sőt, a politika iránti érdeklődése egyre csak nőtt, évekkel később elkezdett komolyabban foglalkozni vele.

A középiskolát követően Ted egyetemre járt, a University of Puget Sound és a Washington Egyetemre. Alacsony állásokban dolgozott, mint pl. iskolabusz sofőr, vagy cipőárus. Azonban ritkán maradt sokáig egy állásban, a munkaadói szerint megbízhatatlan.

Bár Ted nem volt összhangban a munkájával, és az iskolán kívüli élettel, nagyon összpontosított a tanulmányaira. Még is, a hangsúly 1967 tavaszán van, amikor egy kapcsolat örökre megváltoztatta az életét.

Ted találkozott egy lánnyal, aki megtestesítette mindazt, amire ő valaha is vágyott egy nőben. Gyönyörű és rendkívül kifinomult nő, egy gazdag kaliforniai családból. Ted nem tudta elhinni, hogy valaki, aki nála magasabb osztályba tartozik, érdeklődik utána. Annak ellenére, hogy sok különbség volt köztük, mindketten szerettek síelni, ezért sokat jártak együtt sportolni, és idővel beleszeretett. Ő volt Ted első szerelme, és Ann Rule szerint az első, akivel szexuális kapcsolatba lépett. Azonban a lány nem volt annyira belezúgva Tedbe, mint a fiú belé. Tény, hogy szerette Tedet, de úgy gondolta, vele nem igazán tudná megvalósítani a jövőjét. Ted próbálta menteni a helyzetet, még hazudott is érte, ami egyáltalán nem volt ínyére.

Michaud azt írja, hogy Ted nyert egy díjat a neves kaliforniai Stanford Egyetemen.

1968-ban, mikor volt szerelme befejezte tanulmányait a Washington Egyetemen, megszakította minden kapcsolatát a fiúval. Okos nő volt, és úgy tűnt, észrevette, hogy Teddel valami nem stimmel.

Ted soha nem heverte ki a szakítást. Semmi nem motiválta többé, végül az iskolát is ott hagyta. Depressziós lett a szakítás miatt. A szakítás levélben történt, miután visszatért Kaliforniába, és nagyon úgy tűnt, hogy a lány soha többé nem akar vele találkozni. Azonban Ted a fiatal nő megszállottja lett, és nem tudta kiverni a fejéből. Ez a megszállottság vezetett sok nő halálához.

A változás ideje 

Tovább rontott a helyzeten, hogy Bundy 1969-ben megtudta az igazságot a szüleiről. A testvére valójában az anyja, és a szülei igazából a nagyszülei. A késői felfedezés igen komoly hatással volt rá. Michaud szerint Ted hozzáállása az anyjához nem sokat változott, azonban mogorva lett Johnnie Bundy-val szemben.

Nehéz megmondani, hogy a tudat, hogy anyja egész életében becsapta őt, milyen hatással volt rá. Középiskolai évei alatt mindig volt valami a levegőben, ami beszennyezte a hírnevét. Sokak szerint gyanúsan viselkedett, esetleg még lopott is.

Ted pszichopata természet volt, de akik kapcsolatban álltak vele, nem vettek észre viselkedésén semmi különöset. Bűntudat nélkül lopott, sőt, bizonyos értelemben úgy érezte, joga van ahhoz a dologhoz, és ez az érzés gyakran megfigyelhető a pszichopatáknál. Számukra izgalommal jár a lopás. Ted kezdetben csak kisebb dolgokat lopott a boltokból, majd eljutott odáig, hogy otthonokat rabolt ki, pl. elvitt egy televíziót.

A félénk és befelé forduló természete megváltozott; már céltudatosabb és domináns jellegekkel bírt. Újra beiratkozott a Washingtoni Egyetemre, ahol pszichológiát tanult, melyből igen jeles eredményeket ért el. Bundy kitűnő tanuló lett, akit nagyon szerettek a tanárok.

Ugyan csak ebben az időben találkozott Elizabeth Kendall-lal (elvileg ő írta álnéven a Phantom Prince: My Life With Ted Bundy c. könyvet), aki szintén az egyetemen tartózkodott. Elizabeth titkárnőként dolgozott, kissé félénk és csendes lány volt. Elvált férjétől, és Tedben valamiféle apa-figurát látott. Elizabeth bolondulásig belezúgott Tedbe, és abban reménykedett, hogy egy nap majd feleségül veszi. Azonban Ted elmondta neki, hogy még nem áll készen a házasságra, úgy érezte, még sok mindent meg kell tennie. Elizabeth tudta, hogy a férfi érzései iránta nem olyan mélyek. Úgy érezte, Ted megcsalja őt, más nőkkel találkozgat. Még is bízott benne, hogy egyszer majd megváltozik, és elveszi őt. Nem tudta, hogy még mindig tartja a kapcsolatot volt barátnőjével, sőt, néha még találkoznak is.

Úgy tűnt, Bundy élete 1969-1972 között kezdett jó fordulatot venni. Nagy reményeket fűzött a jövőjéhez. Ted bejelentkezett különböző jogi iskolákba, ezzel egy időben egyre aktívabb lett a politikában is. Egy kampányban is dolgozott, mely azt segítette elő, hogy megválasszák a washingtoni kormányzót, ami lehetővé tette, hogy Ted bevonhasson politikailag erős embereket, azaz a Republikánus Pártot. Ted önkéntes munkát végzett egy tanulmány program keretein belül. Elégedett volt az életével, úgy tűnt, minden a legjobban alakul számára. A Seattle rendőrségtől is kapott elismerést, mikor megmentett egy három éves kisfiút, aki majdnem egy tóba fulladt.

1973-ban üzleti útra ment Washingtonba, Kaliforniába, és találkozott régi barátnőjével. A lány le volt nyűgözve, milyen változásokon ment keresztül. Sokkal magabiztosabb, és érettebb, nem céltalan az élete, mint anno. Ezt követően számos alkalommal találkoztak, persze a lány nem tudta, hogy Tednek van egy barátnője, Elizabeth. Ted üzleti utak alatt is romantikusan udvarolt a lánynak, míg végül az újból belé szeretett. Gyakran felhozta a házasság témáját, vagy ősszel, vagy télen szeretett volna esküdni. Még is, amilyen hírtelen elkezdődött a románc, olyan hírtelen vett 180°-os fordulatot. Ahogy egykor Ted belé volt zúgva, most úgy kezdte hanyagolni. Úgy tűnt, mintha elvesztette volna az érdeklődését iránta, mindössze néhány hét alatt. A lányt nyílván megzavarta ez az „új” Ted. 1974 februárjában, minden figyelmeztetés, vagy magyarázat nélkül, minden kapcsolatot megszakított vele. Az volt a terve, hogy bosszút áll. Elutasította a lány szerelmét, ahogy egykoron őt utasította el. Soha többé nem látta, és nem is hallott Tedről.

A terror ideje

Lynda Ann Healy egy 21 éves, nagyon művelt nő. Reggel, a rádióhallgatók hallhatták kedves, barátságos

Linda Ann Healy

hangját, amint bejelentette a síelés feltételeit a nagyobb síparadicsomoknak nyugat Washingtonban. Gyönyörű lány, magas és vékony, hosszú barna hajú, csodás mosollyal.

Jó családból származott. Kiváló énekes volt, és magas eredményeket ért el a Washingtoni Egyetem pszichológia szakán. Szeretett értelmi fogyatékos gyerekekkel dolgozni.

Linda az egyetem közelében lakott, otthonát megosztott négy másik fiatal nővel. 1974. január 3-án néhány barátjával elmentek sörözni, aztán vacsoráztak egy kocsmában, ami népszerű volt az egyetemisták körében. Lynda nem maradt sokáig, hazament, hogy tévét nézzen, és telefonon beszéljen a barátjával. Ezután a lány lefeküdt aludni. Lynda barátnője, aki a mellette lévő szobában aludt, nem hallott semmiféle zajt az éjszaka folyamán.

Lynda minden reggel 5:30-kor kelt, hogy beérjen a rádióállomásra. Lakótársa hallotta Lynda ébresztőjét, akár csak minden reggel. Ami szokatlan volt, hogy sokáig csörgött az óra. Amikor a lány úgy döntött, hogy átmegy leállítani az órát, megcsörrent a telefon. A rádiótól hívták, hogy hol van Lynda. Mivel a Lynda ágya rendezett volt, és a szobában sem volt semmi szokatlan, a lakótárs úgy vélte, már úton van a munkába.

Amikor a szülők felhívták a szobatársat, hogy megkérdezzék, miért nem ment vacsorázni a lányuk, ahogy mindig is szokott, mindenki aggódni kezdett. Senki nem látta őt. Úgy tűnt, hogy eltűnt a házból.

Lynda szülei hívták a rendőrséget. Mikor átvizsgálták a lakást, és a szobát, a szülők azt vették észre, hogy olyan módon van bevetve az ágy, ahogy Lynda sosem szokta. Ami még furcsább volt, a párna és a lepedő hiányzott az ágyról.

Egy csepp vért találtak az ágyon, ami megegyezett Lynda vérével. Vér volt a hálóingjén, ami ugyan a szekrényben lógott, valamint egy ruhája is eltűnt.

A másik aggasztó ok az volt, hogy az ajtó nyitva volt, holott a lányok mindig bezárják.

A rendőrség kezdetben nem hitte el, hogy a lányt elrabolták, ezért hát nem gyűjtöttek ujjlenyomatot, vagy bármi mást.

Végül rájöttek, hogy valaki bement a házba, levette a lány hálóingét, majd felakasztotta a szekrénybe. Váltásruhát adott rá, feltette az ágyra és becsomagolta a lepedőbe – majd ahogy jött, úgy el is távozott, Lyndával együtt.

Janice Ott, áldozat

Killing Spree 

Közben tavasszal és nyáron, több női diák megmagyarázhatatlanul eltűnt. Voltak feltűnő hasonlóságok az esetekben. Például, a lányok fehérek voltak, karcsúak, egyedülállóak, az eltűnés idején nadrágot viseltek, hosszú hajuk volt, középen elválasztva, és mind az esti órákban tűntek el.

Az eltűnések körüli időkben a rendőrség meginterjúvolta a főiskola hallgatóit, akik azt mondták, láttak egy idegen férfit, akinek mind két lába, vagy karja sérült volt. Úgy tűnt, a fiatal férfi küzd a nehéz könyvek cipelésével, ezért megkéri a fiatal lányokat, hogy segítsenek neki. Mások szerint, egy idegen férfi segítséget kért a lerobbant VW bogár kocsijához a campus parkolójában. Érdekes, közel ugyan azon a területen, ahol két lány eltűnt, nem láttak olyan embert, akinek sérült lett volna bármelyik végtagja.

Végül 1974-ben a Washington-tó Sammamish State Park-ban megtalálták néhány eltűnt lány maradványait, akiket később azonosítottak. Figyelemre méltó, hogy képesek voltak azok alapján azonosítani őket, ami

Denise Naslund, áldozat

maradt belőlük. Pár különböző színű hajszál, öt combcsont, egy-két koponya és állkapocs csont. A lányok Janice Ott és Densie Naslund, akik július 14-én tűntek el.

Az utolsó ember, aki Ott-ot látta, egy pár volt piknik közben. Emlékeztek, hogy egy jóképű fiatalember közeledett a lányhoz. A pár hallotta, hogy a férfit Tednek hívják, és nehezen tudja feltölteni az autóját, mivel a keze gipszben volt, ezért megkérte a nőt, hogy segítsen neki. Ott beleegyezet, hogy segít. Ez volt az utolsó alkalom, hogy élve látták.

Denise Naslund a párjával és barátaival töltötte a délutánt. Elment a park mosdójába, és soha nem tért

Melissa Smith, áldozat

vissza. Aznap délután, az eltűnése előtt egy ember, akinek gipszben volt a karja, odament, és megkérte a két nőt, hogy segítsenek neki, mert nem tud elindulni az autójával. Denise Naslund az a fajta ember volt, aki segít, ha valaki rászorul, különösen, ha az illető egy gipszbe kötött ember.

Ezúttal a gyilkos különböző államokba utazik.

Midvale, Utah. Louis Smith rendőrfőkapitánynak volt egy lánya, akit gyakran figyelmeztetett a világ veszedelmeire. Túl sokat látott pályafutása alatt, és aggódott a lánya biztonságáért. Még is, a legrosszabb félelmei váltak valóra 1974. október 18-án. Lánya, Melissa eltűnt. 9 nappal elrablása után találtak rá – megfojtva és megerőszakolva.

Tizenhárom nappal később, Halloween-kor, a 17 éves Laura Aime eltűnt. Hálaadás Napján, a Wasatch

Laura Aime, áldozat

hegységben találtak rá, holtan a folyó mellett. Aime fejét és arcát megverték egy feszítővassal, majd megerőszakolták. Azt gyanították, hogy másol ölte meg a lányt, mivel nem találtak vért a helyszínen. A testén kívül nincs más tárgyi bizonyíték, amit a rendőrség használhatna.

Hasonlóságok

Utah államban a gyilkosságok hasonlóságára felfigyelt a helyi rendőrség, akik kétségbeesetten keresik a szörnyű tettekért felelős embert. Minden gyilkosság után lassan összeszedték a bizonyítékokat, majd a utah-i rendőrség konzultált a Washington State nyomozóival. Szinte mindenki egyetértett abban, hogy ugyan az az ember felelős a utah-i gyilkosságokért, mint aki Wahsingtonban is garázdálkodott. A szemtanúknak köszönhetően nagyjából megismerték a gyilkos módszerét, és azt is tudták, hogy magát Tednek nevezi.

Amikor Elizabeth Kendall egyik közeli barátja látta az újságban, hogy Melissa Smith gyilkosságáról írnak,

A rendőrség rajza Tedről

továbbá írtak a lehetséges gyilkos nevéről, és még egy fantomképet is beraktak, tudta, hogy Ted Bundy az az ember. Ez nem csak Elizabeth barátjával szembeni heves ellenszenve és bizalmatlanságé miatt jutott eszébe, hanem az a tény, hogy úgy nézett ki, mint az újságban leközölt képen.

Valahol mélyen Elizabeth tudta, hogy barátnőjének igaza van. Elvégre a rajz nagyon hasonlít rá, valamint látni szokott egy mankót a férfi szobájában, bár sosem vette észre, hogy bármi sérülése lenne. A könyv szerint (Phantom Prince: My Life Ted Bundy), amit Kendall írt, névtelenül betelefonált a Seattle-i rendőrségre 1974 augusztusában, és kijelentette, lehet, hogy a barátjáról van szó a legutóbbi gyilkossági esetekben. Később még párszor felhívta a nyomozókat, hogy információkkal szolgálhasson nekik. Ugyan akkor a tanúktól nem kaptak pozitív visszaigazolást a fantomképre, aztán később Elizabeth jelentéseit is elsüllyesztették. Más gyanúsítottakat kerestek, néhány évig elfeledkezve Ted Bundy-ról.

A gyilkos továbbra is kicsúszik a rendőrség markából. Viselkedése egyre merészebb és kockázatosabb lett, miközben a nőkhöz közeledett. A fejlődést felismerve a rendőrség értékes információkhoz jutott.

Kockázatos támadások

1974. november 8 volt az a nap, amire várt, ugyanis a nyomozók szüneteltek. Utah egyik könyvesboltjában péntek este egy furcsa, de jóképű férfi odament a 18 éves Carol DaRonch-hoz. Azt mondta neki, hogy látta, amint valaki megpróbálta feltörni a kocsiját, és szeretné, ha vele menne a parkolóba, hogy megnézzék, nem tűnt-e el valami.

Carol úgy gondolta, hogy a férfi egy biztonsági őr, mivel úgy tűnt, hogy ura a helyzetnek. Amikor odaértek a kocsihoz, a lány ellenőrizte, és közölte a férfival, hogy minden a helyén van. A férfi ennyivel nem elégedett meg, azt akarta, menjen el vele a rendőrségre. Azt akarta, hogy fantomképet készítsenek a feltételezett bűnözőről, és panaszt tehessen. Amikor kérte a lányt, hogy szálljon be, és ő észrevette, hogy ez egy VW bogár típusú autó, kérte a férfit, hogy azonosítsa magát, aki erre fel is mutatott neki egy aranyjelvényt, majd beszálltak a kocsiba.

Gyorsan vezetett, de az ellenkező irányba, majd rövid idő múlva hírtelen megállt. A félelem átjárta Carol DaRonch testét. A „rendőr” hirtelen megragadta és igyekezett bilincset tenni rá. DaRonch üvöltött az életéért. Amikor felsikoltott, a férfi elővett egy pisztolyt, és azzal fenyegetőzött, hogy megöli, ha nem hagyja abba. DaRonch próbált menekülni, eltolta magától az őrült férfit. Bundy kezében volt egy feszítővas, és készen állt, hogy beverje vele a nő fejét. Carol ütötte, rúgta, ahol csak érte, végül sikerült megrúgnia a férfi érzékeny pontját, aztán gyorsan kiugrott a kocsiból. DaRonche kiszaladt az útra, ahol egy autóban utazó pár észre is vette. Megálltak neki, és a lány kétségbeesetten szállt be az autóba. Hisztérikusan sírni kezdett, és elmondta nekik, hogy egy férfi meg akarta ölni. Azonnal elvitték a rendőrségre.

Zokogott, a bilincs lógott a csuklóján. Elmesélte, mi történt vele. A rendőrség utána nézett, de nem találtak senkit, aki olyan néven dolgozott volna abban a boltban. Azonnal elmentek az említett helyre, ahol DaRonch

Egy fontos tanú, Carol DaRonch
tanúskodik

küzdött az életéért egy órával korábban, de a férfi addigra eltűnt. Azonban a rendőrök tudták a férfi személyleírását, és a kocsija típusát. Néhány nappal később találtak egy kabátot, amin volt egy kis vérfolt. A vér 0 típusú volt, ugyan olyan, mint Ted Bundy vére.

Aznap este, mikor a rendező játszotta a Viewmont High School-t megkereste egy jóképű férfi, aki megkérte, hogy segítsen neki egy autó azonosításában. Azonban ő túl elfoglalt volt, nem volt hajlandó segíteni. Később ismét odament hozzá, újra megkérte, de újra el lett utasítva. Mintha valami furcsa, sőt, ijesztő lett volna abban az emberben, de nem törődött vele, folytatta a munkát. Zavarta őt, hogy a férfi ott van a hátsó nézőtéren, és elgondolkodott, vajon mi lehetett az igazi szándéka.

Debby Kent, aki szüleivel együtt nézte az esti előadást, korán elment, hogy felvegye a bátyját a tekepályán. A lány azt mondta, hogy visszajön értük és felveszi őket is, de soha nem tért vissza. Sőt, soha nem jutott el az autóig, amely üresen állt az iskola parkolójában. Debby Kent-te sehol nem találták. A rendőrök találtak a parkolóban egy kis bilincs kulcsot. A rendőrök megpróbálták DaRonch bilincsébe berakni a kulcsot, és tökéletesen illeszkedett. Majdnem egy hónappal később, egy férfi felhívta a rendőrséget azzal, hogy látott egy VW bogarat Kent eltűnésének éjszakáján az iskola parkolójában.

1975. január 12-én Cary Campbell és vőlegénye, Dr. Raymond Gadowski, valamint gyermekük Coloradoba utaztak. Caryn azt remélte, tudja majd élvezni a szünetet, távol a munkájától, a gyerekekkel, míg férje részt vesz a szemináriumon. Míg Gadowski és a gyerekek a nappaliban pihentek, Caryn rájött, hogy elfelejtette kihozni a magazinját, ezért visszatért a szobájába. A vőlegénye és gyerekei várták, hogy visszajöjjön, de hiába. Tudta, hogy a lány beteg, ezért ő is elment a szobába, hátha segítségre van szüksége. Caryn nem volt sehol. Másnap délelőtt, a zavarodott és aggódó Gadowski értesíti a rendőrséget az eltűnésről. Átkutattak minden szobát a szállodában, de semmi nyomát nem találták Caryn-nak.

Majdnem egy hónappal később, néhány mérföldre onnan, ahol a lány eltűnt, egy rekreációs munkás talált rá, meztelenül, nem messze az úttól. Az állatok lakmároztak a testéből, ami megnehezítette a pontos halál okának megállapítását. Azonban az nyilvánvaló, hogy több zúzódás fedte a testét, ami akár végzetes is lehetett.

Mint sok más áldozat Utahban és Washingtonban, ő is fejsérülést szenvedett, lehetőleg egy éles eszköztől. Richard Larsen könyve szerint (Bundy: The Deliberate Stranger), az ütések annyira hevesek voltak, hogy az egyik foga ki is tört a helyéről. Azt is bebizonyították, hogy megerőszakolták őt. Azt hitték, a gyilkosság alig néhány órával az eltűnése után következett be. Caryn brutális maradványait kivéve, nagyon kevés bizonyíték volt a helyszínen.

Néhány hónappal Caryn Campbell holttestének felfedezése után, egy másik ember maradványait találták meg, tíz mérföldre onnan, ahol Naslund és Ott tetemeit is megtalálták. Ő volt Brenda Ball, egyik a hét nőből, akik nyáron tűntek el. A halál oka egy tompa tárggyal mért ütés a fejre.

A rendőrség átkutatta a Taylor-hegységet, ahol a testeket megtalálták. Ez csak egy-két nappal az után volt, hogy egy újabb holttestet fedeztek fel, Susan Rancourt, aki szintén nyáron tűnt el. A hegység temetővé vált az őrült „Ted” számára. További két holttestet találtak abban a hónapban: egyikük Lynda Ann Healy. Az összes áldozat súlyos zúzódást szerzett a fején, amit egy tompa tárggyal, vagy feszítővassal okoztak. A rendőrség továbbra is eredménytelenül keresi a gyilkost. Öt nőt találtak holtan Coloradoban, hasonló körülmények között. Nem ők voltak Ted utolsó áldozatai.

Ted Bundy VW bogara, amely ma
a Bűnügyi Múzeum tulajdona
Washington, DC

Gyanús jármű

1975. augusztus 16-án Bob Hayward őrmester járőrszolgálatot teljesített, amikor észrevett egy gyanús VW bogarat. Szinte mindenkit ismert a környéken, és egyáltalán nem volt ismerős számára ez az autó. Amikor felkapcsolta a lámpákat, hogy jobban megnézze a rendszámot, a sofőr lekapcsolta a sajátjait, és gyorsítani kezdett.

Hayward őrmester azonnal elkezdte üldözni az ismeretlen járművet. Az autó két stoptábla mellett is elszáguldott, mígnem megállt egy benzinkútnál. Hayward követte őt, és figyelte, ahogy a sofőr kiszáll a kocsijából, és a rendőrautó felé közelít. Hayward kérdezgetni kezdte a férfit, és hogy van-e engedélye a kocsira. Az egyre növekvő gyanakvás miatt, és Bundy engedélyével, három rendőr megvizsgálta az autót. A rendőrök találtak egy feszítővasat, sí maszkot, kötelet, bilincset, egy huzalt és egy jégcsákányt. Bundy-t azonnal letartóztatták betörés gyanújával.

Nem sokkal az után, hogy letartóztatták, a rendőrség elkezdte keresni a kapcsolatot Bundy és Carol DaRonch támadója között. A bilincs ugyan az a márka volt, mint ami a lány csuklóján volt, valamint az autó is hasonlított az általa leírthoz. Továbbá a feszítővas is egy olyan tárgy volt, amit a gyilkos használni szokott,

Fotó Ted Bundyról

és Carol elmondása szerint, a férfi feszítővassal fenyegette meg. Azt is gyanították, hogy ő volt felelős Melissa Smith, Laura Aime és Debby Kent elrablásáért. Túl sok hasonlóság volt az ügye között. Azonban tudták, jóval több bizonyítékra van szükség Bundy lecsukásához.

1975. október 2-án Carol DaRonch-ot behívták a utaih rendőrségre, hogy hét ember közül válassza ki támadóját. A nyomozók nem voltak meglepve, mikor Carol egyből Tedre mutatott. Bár Ted többször hangoztatta, hogy ártatlan, a rendőrség nem hitt neki. Nem sokkal ez után, a rendőrség egy teljes vizsgálatot indított ellene.

Vizsgálat

1975 őszén a nyomozók Elizabeth Kendall-hoz fordultak, hogy bármiféle információt megszerezhessenek a férfiról. Úgy vélték, Elizabeth rengeteget tud Bundy hollétéről, szokásairól és a személyiségéről.

1975. szeptember 16-án Elizabeth-et a Washington állambeli rendőrkapitányságra hívták, hogy Jerry Thompson, Dennis Couch és Ira Beal interjút készíthessen vele. A lány láthatóan stresszes és ideges volt, de hajlandó megadni minden szükséges információt a rendőrségnek, hogy segítsen a helyzeten. Többek között azt is elmondta, hogy Bundy érdeklődése a szex iránt megcsappant.

Egy későbbi interjúban elmondta, hogy mikor Teddel randevúzni kezdett, és a férfi felvitte a szobájába, észrevett nála egy gipszet. Később az is feltűnt neki, hogy valami féle fegyver van Ted kocsijában. De Elizabeth valami más fontos dologra is emlékezett. Eszébe jutott, hogy Ted sokat járt a Sammamish Parkban lévő tóhoz július környékén, ahol állítólag eltűnt valaki. Egy héttel az után, hogy Bundy a tónál járt, bejelentették Janice Ott és Denise Naslund eltünését.

A hosszú órákig tartó interjú után a nyomozók úgy döntöttek, a figyelmet valaki másra fordítják, méghozzá a Kaliforniában élő volt barátnőre. Amikor a rendőrség kapcsolatba lépett vele, azt mondta, hogy Ted hírtelen megváltozott. A nyomozók kiderítették, hogy ugyan abban az időben volt Elizabeth és kaliforniai barátnője szeretője is, úgy, hogy egyik nő sem tudott a másikról. Úgy tűnt, a fickó kettős életet él, tele hazugságokkal és árulással. A nyomozók többet tudtak meg Tedről, mint amit kezdetben vártak.

További vizsgálatokra volt szükség, hogy kapcsolatba hozhassák a többi áldozattal. Több szemtanú felismerte őt a Sammamish Parkban, mikor Ott és Naslund eltűnt. Bundy egyik régi barátja azt állította, hogy harisnyát talált a férfi kesztyűtartójában. Plusz Ted sok időt töltött a Taylor-hegységben, ahol a holttesteket találták. Továbbá felfedezték, hogy a városokban, ahol járt, földgázt vásárolt a hitelkártyáján. Egy barátja elmondta, látta, hogy a karja gipszben van, holott sosem szerzett komolyabb sérülést. Habár rengeteg bizonyíték összegyűlt, Ted Bundy továbbra is hangoztatta ártatlanságát.


Megpróbáltatásai

1976. február 23-án Ted bíróság elé került, Carol DaRonch pedig a tanúk padjára. Budny végig nyugodtan

Carol DaRonch tanúskodik

ült a tárgyalóteremben, és végig hangoztatta ártatlanságát. Úgy vélte, nincs szilárd bizonyítékuk ahhoz, hogy elítéljék őt. Carol DaRonch beszámolt a 16 hónappal korábbi megpróbáltatásáról. Arra a kérdésre, hogy felismeri-e a személyt, aki ezt művelte vele, a lány sírásban tört ki, majd ujjával Bundyra mutatott. Az emberek felfigyeltek Ted Bundy viselkedésére, arra, hogy milyen hideg tekintettel bámulta a lányt. Később a tárgyaláson Ted azt állította, még soha sem látta ezelőtt Carolt, azonban nem volt alibije a támadás idejére.

A bíró a hétvégét azzal töltötte, hogy felülvizsgálta az ügyet, mielőtt ítéletet hozna. Két nappal később bűnösnek találja Ted Bundyt. Június 30-án 15 év börtönre ítélték, feltételes szabadlábra helyezéssel.

A börtönben Bundyt pszichológiai vizsgálat alá vetették, ahogy korábban a bíróság elrendelte. Anne könyve

Ted Bundy a bíróságon

szerint (The Stranger Beside Me) a pszichológusok megállapították, hogy nem volt pszichotikus[1], neurotikus[2], nem volt bármiféle agyi betegsége, nem volt drogfüggő, vagy alkoholista. Továbbá nem szenved semmiféle önismereti rendellenességgel, vagy amnéziával, és nem voltak szexuális gondjai. A pszichológusok arra a következtetésre jutottak, hogy erős függősége volt a nők iránt, ami elég gyanús. További vizsgálatok alatt arra jutottak, hogy Ted félt, hogy egy nő megalázza, visszautasítja őt.

Míg Bundy a Utah Állami Börtönben volt, a nyomozók bizonyítékok után kutattak, ami megerősíti, hogy ő volt a tettes Caryn Campbell és Melissa Smith esetében. A kocsijában találtak hajszálakat, amikről az FBI megállapította, hogy Campbell és Smith hajszálai. Megvizsgálták Campbell koponyáját, és Ted feszítővasa beleillet a lány koponyáján okozott sérülésbe. A Colorado rendőrség feljelentést tett ellene 1976. október 22-én, Caryn Campbell gyilkosságának ügyében.

1977 áprilisában Ted átkerült Coloradoba a Garfield County Jail-ba, várva Caryn Campbell meggyilkolásának ügyében indított tárgyalásra. Bundy egyre elégedetlenebb volt az ügyvédjével, akit végül ki is rúgott. Bundy tapasztalt volt a jog terén, úgy gondolta, jobban el tudja végezni ezt a munkát, így felvette saját védelmét az ügyben. Úgy érezte, sikerülni fog megnyernie az 1997. november 14-ére tervezett kihallgatást, de még sok munka várt rá. Engedélyt kapott, hogy alkalmanként elhagyja a celláját, és dolgozhasson a rendőrség könyvtárában. A rendőrség nem tudta, hogy menekülést tervez.

A nagy menekülés 

Bundy útban a bíróság felé

Június 7-én, miután egy éven keresztül járta a könyvtárat, hogy felkészüljön a perre, Bundynak sikerült kiugrania egy nyitott ablakon. Ugyan megsebesítette a bokáját, de sikerült elmenekülnie, újra szabadlábon volt. Nem volt rajta lábbilincs, vagy karbilincs, így nem lógott ki az aspeni polgárok közül. Ezt a menekülést Ted már egy jó ideje eltervezte. Az aspeni rendőrség hamar lezárta az utakat, de Ted tudta, hogyan rejtőzhet el a város határain belül. A rendőrség hatalmas keresőcsapatokat indított, 150 ember kereste Tedet, kutyákkal együtt, és bíztak benne, hogy elkapják. Azonban Ted tudta, hogyan rejtőzzön el.

Bundynak sikerült ételt lopnia táborozóktól, vagy egyéb helyekről, sőt, még arra is volt lehetősége, hogy aludjon. Még is, szüksége volt egy autóra. Aspen nem tudta örökre elrejteni őt. Ted úgy gondolta, a sors akarta, hogy szabad legyen. Michaud és Aynesworth szerint úgy érezte magát, mint aki „legyőzhetetlen, és senki nem állíthatja meg. Ha valami rossz, jön majd valami más, ami jó.” Valóban, Bundy legyőzhetetlennek érezte magát, mikor talált egy autót, amiben bennfelejtették a kulcsot. De a szerencse nem tartott sokáig. Miközben menekült, észrevették a lopott járművet.

Ettől kezdve azt a parancsot kapta, hogy bilincset és lábbilincset is hordania kell a könyvtárlátogatás közben.

FBI kereső poszter Bundyról

Azonban Bundy nem olyan ember volt, aki ennyitől feladja.

Nagyjából hét hónappal később, Bundy ismét megpróbált menekülni, és ezúttal nagyobb szerencséje is volt. December 30-án felmászott a börtön tetejére, és egy másik részébe ment. Sikerült találnia egy nyílást a mennyezeten, ami egy szekrénybe vezetett. Egy börtönőr lakásában lévő szekrénybe. Bundy leült, mert tudta, hogy a lakás üres, majd hanyagul kisétált a bejárati ajtón, hogy elkezdhesse szabad életét. A menekülést egészen másnapig nem vették észre, Bundy addigra már több mint 15 órája szabad volt.

Mire a rendőrség tudomást szerzett a menekülésről, Bundy már úton volt Chicagoba. Chicago volt azon kevés helyek egyike, ahol el szeretett volna időzni egy kicsit, mielőtt elér úti céljához, a napfényes Floridába. 1978. január közepén Ted Bundy újonnan szerzett nevével, azaz Chris Hagen néven letelepedett egy egyszobás lakásban, Floridában, Talahassee-ben.

Ted Bundy élvezte a szabadságot egy olyan helyen, ahol nem ismerte senki, és semmit nem tudtak a

múltjáról. Szeretett szabadidejében a Floridai Egyetem campusán sétálgatni, valamint előadásokra járkálni. Amikor nem az egyetemen van, akkor a lakásán tévézik, egy lopott televízióval. A lopás lett a második természetes dolog számára. Szinte mindent, ami a lakásában volt, lopta. Ami a legjobban hiányzott neki, az a társaság volt.

Gyilkosságok a menekülés alatt

Január 14-én, szombat este pár egyházi nővér bulizni ment. A legtöbben táncoltak, vagy más egyetemen

Nita Neary

történő mulatságokra mentek. Nem volt szokatlan dolog nővéreket látni késő sete, ugyan is nem volt kijárási tilalom. Ami azt illeti, normális lányok voltak, hogy reggelre visszatérjenek. Azonban egyikük sem gondolta, hogy horror vár rájuk, mikor visszatérnek a szállásra.

Nita Neary egyik barátja hajnali háromkor tért vissza a leányszövetségbe, miután részt vett egy hordó partin, az egyetemen. Amikor elért a házhoz, észrevette, hogy az ajtó tárva-nyitva. Nem sokkal az után, hogy belépett az épületbe, hallotta, mintha valaki a fölső emeleten futkosna a szobákban. Hirtelen lépteket hallott a lépcsőnél, így elbújt a kapualjban. Látta, hogy egy férfi jön le onnan. Kötött kék sapka volt a szemére húzva. Leszaladt a lépcsőn, ki a házból.

Nita azonnal felrohant a lépcsőn, hogy felébressze a szobatársát, Nancy-t. Nita elmondta neki, hogy egy

Lisa Levy, áldozat

különös embert látott távozni a házból. Mivel nem tudták, hogy mit tegyenek, ezért elindultak a gondnoknőhöz. Mielőtt azonban beléphettek volna hozzá, meglátták, hogy egy másik szobatársuk, Karen fekszik a folyosón. A lány egész feje véres volt. Miközben Nancy igyekezett neki segíteni, Nita felébresztette a gondnoknőt, és együtt mentek vissza a diákszállásra. Kathyt a szobájában találták meg, szörnyű állapotban, de életben volt. Nancy hisztérikusan rohant a telefonhoz, és tárcsázta a rendőrséget.

A rendőrség később két lányt találtak a szobájukban, holtan, az ágyukon fekve. Valaki megtámadta őket, amíg aludtak. Lisa Levy volt az első lány, akit holtan találtak. A boncmester szerint beverték a fejét, megerőszakolták majd megfojtották. A további vizsgálatok során harapás nyomokat fedeztek fel a lány fenekén, valamint a mellbimbóján. Sőt, a mellbimbó olyan súlyosan meg volt harapva, hogy jóformán elvállt a mell többi részétől.

A másik lány Margaret Bowman, aki szintén hasonló sérülésekkel volt tele, azonban őt nem bántalmazták

Margaret Brownman, áldozat

szexuálisan, harapások sem voltak rajta. Egy pár harisnyával fojtották meg, amit később meg is találtak a helyszínen. Az ő fejét is beverték, de olyan súlyosan, hogy a koponyája darabokra tört. Sem ő, sem Lisa Levy nem mutatta jelét küzdelemnek.

A nyomozók, akik kikérdezték a két szemtanút, nem jutottak sokra. Egyik lánynak sem volt semmilyen emléke a végzetes éjszakáról. Levy és Bowman aludtak, mikor a támadás történt. Az egyetlen tanú Nita Neary volt, aki képes volt leírást adni az elkövetőről.

Újra elkapják

Kevesebb, mint egy mérfőldre a Chi Omega House-tól, egy fiatal nő hangos csattanásra ébredt, amit nem messze a házától hallott. Azon gondolkodott, vajon mit csinálhat a szomszédja, hajnali négykor, ami ekkor zajt csap. Mivel a zajok sokáig hallhatóak voltak, gyanakodni kezdett, így felébresztette a szobatársát. Úgy hallották, mintha Cheryl, a szomszéd nyögdécselne. Felhívták, de senki nem reagált a telefonra, így hívták a rendőrséget.

A rendőrség gyorsan kiért, elvégre egy háztömbnyire voltak onnan. Beléptek Cheryl lakásába, majd elindultak a szobájába, ahol megtalálták őt, az ágyán ülve. Az arca duzzadt volt. Még mindig kicsit kába volt, és meztelen, de élt. A rendőrök egy maszkot találtak az ágy lábánál. Anne a könyvében azt írta, hogy a maszk szinte pontosan olyan volt, mint amit Ted Bundy autójában találtak, az 1975-ös letartóztatásakor.

A rendőrség elvitte a maszkot, amin vért, ujjlenyomatot vagy spermát kerestek. Nem találtak semmit, néhány hajszálat kivéve. A nyomozóknak nem volt gyanúsítottjuk, Ted Bundy ismeretlen volt a számukra.

1978. február 9-én a Lake City rendőrség hisztérikus telefonhívást kapott, miszerint az illető 12 éves lánya,

Kimberly Leach, az utolsó áldozat

Kimberly Leach eltűnt. A rendőrség nyomozó csapatot hozott létre, hogy megkeressék a lányt, aki az iskolája környékén tűnt el. Az utolsó személy, aki látta, Kimberly egyik barátja, Priscilla volt, aki elmondása szerint, látta, amint a lány egy idegen autójába beül. Sajnos nem emlékezett pontosan az utóra, vagy a sofőrre. Nyolc héttel később megtalálták Kimberly holttestét, Floridában, a Suwannee County állami parkban. A rendőrség később megtudja, milyen autót kell keresniük.

Néhány nappal korábban, egy idegen férfi fehér furgonnal közeledett egy 14 éves lányhoz, aki a bátyját várta, hogy felvegye. A férfi azt mondta, a tűzoltóságról jött. A lány furcsállta, hogy egy ügyeletes tűzoltó kockás nadrágot és sötétkék kabátot visel. A lány kényelmetlenül érezte magát. Az apja többször is figyelmeztette - aki a jacksonville-i rendőrség nyomozója-, hogy ne beszéljen idegenekkel. A lány megkönnyebbült, mikor észrevette a bátyját. A fiú gyanúsnak találta a sofőrt, ráparancsolt a húgára, hogy menjen onnan, majd feljegyezte a kocsi rendszámát, és átadta az apjának.

Amikor James Parmenter nyomozó hallotta a fehér furgonról, azonnal kutatni kezdte a rendszámot. Később aztán behívták a gyerekeket, hogy mutassanak nekik pár képet ismeretlen emberekről, hátha felismerik a támadót. A nyomozónak fogalma sem volt, milyen közel állt ahhoz, hogy az idegen férfi elrabolja a lányát. Az érintett gyerekek sorra rámutattak Ted Bundy képére.

Bundy a furgont idő közben maga mögött hagyta, és szerzett egy másik autót, majd Floridába indult, Pensacola-ba. Ezúttal sikerült megtalálni a járművet, egy VW bogár volt. Daved Lee volt az ügyeletes járőr, Nyugat Pensacola területén, amikor február 15-én, éjjel 22:00-kor meglátott egy narancssárga VW bogarat. Nagyjából ismerte a lakosságot, de nem rémlett neki ilyen autó. Lee úgy gondolta, lefuttatja az autó rendszámát a rendszerben. Hamarosan kiderült, hogy a kocsi lopott. Azonnal követni kezdte a járművet.

Ugyan úgy, ahogy néhány évvel korábban, Bundy ismét menekült. Azonban hírtelen félrehúzódott, és megállt. Lee ráparancsolt, hogy szálljon ki a kocsiból, és emelje fel a kezét. Ahogy Lee kezdte rárakni a bilincset, Ted küzdeni kezdett, lenyomta a biztonsági őrt, és futni kezdett. Lee rálőtt. Amint a rendőr odament, hogy

Ted Bundy

megnézze a földön fekvő Bundy-t, az ismét rátámadt, azonban ezúttal a tiszt győzött. Megbilincselte, és bevitte az őrsre. Bundy-t végül elkapták.

Bundy letartóztatását követő hónapokban a nyomozók sok bizonyítékot fel tudtak használni ellene a Leach ügyben. A lopott fehér furgon, és az, hogy többen is őt látták, mikor Kimberly eltűnt, elég terhelő bizonyítékok voltak. Törvényszéki vizsgálatot végeztek az autón, és szálakat találtak Bundy ruhájából az ülésen.

Megtalálták Kimberly Leach vérét a furgon szőnyegén, valamint spermafoltokat. Továbbá megtalálták Ted cipőjének a lenyomatát is. A rendőrség biztos volt a bizonyítékok hitelességében, ezért 1978. július 31-én Bundy-t megvádolták a lány meggyilkolásával. Ha bűnös, halálbüntetés várt rá, azonban képviselhette magát a bíróságon, hogy bizonyítsa ártatlanságát.

Ted Bundy a bíróságon
találkozik az ügyvédekkel

Az első tárgyalás 

Tehodore Robert Bundy-t két gyilkossággal vádolták, melyeket három éven belül követett el. Az első tárgyalás időpontját 1979. június 25-ére tűzték ki, Floridában, Miamiban. A bírósági ügy középpontjában a Chi Omega egyházban történt, nővérek ellen elkövetett brutális támadás állt. A második vizsgálat 1980 januárjában, Floridában, Orlandoban volt, ahol megpróbálták rá bizonyítani, hogy ő ölte meg Kimberly Leach-et. A Chi Omega gyilkosság megpecsételte a sorsát.

Florida V. Theodore Robert Bundy

A Chi Omega gyilkossági tárgyalásának megnyitása hatalmas közérdeklődést váltott ki az emberekből, és a médiából. Elvégre Tedet már legalább 36 gyilkossággal vádolták, és a neve már szinte rémálom szerűen hangzott több ezer, vagy millió ember számára. Sokak szerint Ted maga a gonosz, egy szörnyeteg, vagy az ördög. A gyilkosságok miatt az évtized legnagyobb érdeklődését nyerte el tetteivel.

A Chi Omega gyilkosság ügyében Ted saját maga védőügyvédje volt. Felhasználta képességeit, úgy vélte,

Ted Bundy a bíróságon

így tisztességes bírósági eljárást kap. A közönség (főleg afro-amerikaiakból állt) lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy Ted tanúskodik saját ügyében.

Két esemény volt a tárgyaláson, ami Ted malmától elhajtotta a vizet. Az első Nita Neary vallomása arról, mit látott a gyilkosság éjszakáján. Tedre mutatott, mondván őt látta lefutni a lépcsőn, majd ki a házból. A második eset Dr. Richards Souviron fogtechnikus vallomása volt.

Dr. Souviron vizsgálta meg a Lisa Levy testén található harapásnyomokat. Miközben beszélt, megmutatták a harapásnyomokról készült képeket, amiket a

Dr. Sourviron a harapásnyomokról beszél

gyilkosság éjszakáján örökítettek meg. Az orvos rámutatott az áldozat testén lévő egyedi bemélyedésekre, majd összehasonlította azt Ted fogaival. Nem volt kérdéses, hogy Ted hagyta a harapásnyomokat Lisa testén. Ezek a felvételek voltak a legsúlyosabb bizonyítékok Ted ellen.

Július 23-án Ted a cellájában várt, míg az esküdtszék meghozza az ítéletet, hogy bűnös, vagy ártatlan. Majdnem hét óra telt el, mire visszatérhetett a tárgyalóterembe. Az egyik esküdt felolvasta az ítéletet, miszerint Ted bűnös. Bundy arca kifejezéstelen maradt.

Floridában az a szokás, hogy végeznek egy büntetői próbát. Ted kivégzésére egy héttel később kerülne sor,

Ted Bundy arca, mikor meghallja
az ítéletet

június 30-án. Ted anyja könnyes szemmel könyörgött a fia életéért. Ted kapott egy esélyt, hogy megindokolja, miért nem kellene kivégezni őt.

Ted ártatlannak vallotta magát. Szerinte abszurd, hogy olyasvalamiért kér kegyelmet, amit el sem követett. Cowart bíró a kétszeres gyilkosságért villamosszék általi halálra ítélte Theodore Robert Bundy-t.

A Kimberly Leach ügy 

Sok késés után végül megkezdődött a Leach üggyel kapcsolatos tárgyalás, a floridai Orlandóban az Orange megyei törvényszéken, 1980. január 7-én. Ted úgy döntött, nem képviseli magát, átadja a felelősséget Julius Africano és Lynn Thompson védőügyvédeknek. Az volt a stratégiája, hogy továbbra is kitart ártatlansága mellett, és őrültnek vallja magát. Ugyan kockázatos volt, de ez volt az egyetlen lehetőség az ítélet enyhítésére.

Az őrületre hivatkozó kifogást a hét nőből, és öt férfiből álló esküdtszék talán nem lett volna nehézség elfogadni. Azonban Ted egyre izgatottabb lett minden egyes meghallgatáson. Egyszer még az önkontrollját is elvesztette, felállt, és kiabálni kezdett az egyik tanúval, akivel nem értett egyet. Michaud és Aynesworth kijelentette, hogy Ted alig tudott uralkodni magán. Úgy tűnt, Ted bizalma kezdett szerte foszlani, valószínűleg rájött, hogy ezt a háborút elvesztette.

Nem volt kétséges, hogy Ted kilátásai sivárak voltak. Bob Dekle helyettes államügyész 65 tanút mutatott be, akik valamilyen bűncselekménynél, vagy az előtt látták Tedet, vagy az autóját. Az egyik tanú látott egy embert, aki hasonlított Tedre, aki egy ideges kislánnyal beszélgetett, egy fehér furgon mellett. A kislány leírása megfelelt Kimberly kinézetének. Ugyan akkor a védelem azzal érvelt, hogy a szemtanú nem tudta pontosan felidézni sem az elkövetőt, sem a kislányt.

Mindazonáltal Dekle továbbra is sorra mutatja be a terhelőbbnél terhelőbb bizonyítékokat. A legnagyobb bizonyíték az volt, hogy sokan látták, amint Ted a helyszínre hajtott az említett autóval, valamint a járműben szálakat találtak Kimberly ruhájából. Továbbá megtalálták azt a ruhát is, amint leírások alapján azon a napon Ted viselt. Az ügyészség kijelentette, hogy Ted és Kimberly biztosan találkoztak azon a napon.

Pontosan egy hónappal a tárgyalás megnyitása után, Wallace Jopling bíró megkérte az esküdtszéket, hogy döntsenek a vádlottról. Február 7-én, kevesebb, mint hét órányi tanácskozás után, az esküdtszék meghozta az ítéletet: bűnös. Az ítélet kihirdetése után a vád hatalmas örömujjongásban tört ki.

Február 9-én volt Kimberly Lache meggyilkolásának második évfordulója. Ez volt az a nap is, mikor a vizsgálat megkezdődött.

Fellebbezés és vallomások 

Ted nem volt hajlandó lemondani a szabadságáról, és úgy gondolta, még megmentheti az életét. 1982-ben

Ted Bundy

egy új ügyvéd segítségével fellebbezett a Chi Omega gyilkossági ítélet ellen, a floridai legfelső bíróságon. Azonban a fellebbezési kérelmet elutasították.

Röviddel a kérelem elutasítása után, Ted úgy döntött, a Kimberly Leach ügyben is fellebbez. 1985 májusában a kérelmét elutasították. Azonban továbbra is harcolt, és 1986-ban kirendeltek mellé egy új ügyvédet, aki segíthet neki megmenekülni a halálbüntetés elől.

Ted kivégzését eredetileg 1986. március 4-re tervezték, azonban elhalasztották, amíg az új ügyvéd, Polly Nelson a korábbi ügyeken dolgozott, a fellebbezési kérelem miatt. Két héttel később a kérelmet újra elutasították, és másik halálos ítéletet szabtak ki, Florida államban. Azonban a fellebbezési eljárás még is folytatódott. Polly Nelson könyve szerint (Defending the Devil), az kivégzést az amerikai Legfelsőbb Bíróság törölte, eredetileg 1989. január 17-én lett volna.

Ted végül úgy döntött, hogy bevall néhány bűncselekményt a Washington állami főügyésznek, Dr. Bob Keppelnek. Ted korábban segített Dr. Keppelnek a „Green River gyilkos” ügyében az 1980-as évek közepén, és mérhetetlenül megbízott benne. Keppel elment, hogy találkozzon Teddel, egy interjúszobában, a börtönben. Az egyetlen fegyvere csak egy magnó volt. Amit Keppel megtudott, az lesokkolta őt.

Dr. Keppel megtudta, hogy Ted néhány áldozat fejét otthon trófeaként tárolta. Azonban, ami még meglepőbb volt, hogy Ted közösült néhány meggyilkolt áldozatával, azaz nekrofíl volt. Sőt, Keppel

Dr. Bob Keppel

kijelentette a könyvében (The Riverman: Ted Bundy and I Hunt for the Green River Killer), hogy Ted extrém perverz, valamint kényszeres nekrofíliában szenved.

Ez a kényszer vezetett sok nő halálához, akik ismeretlenek maradtak a nyomozók számára. Rule és Keppel kijelentette a könyvében, hogy Ted valószínűleg 100 nő haláláért felelős, leszámítva a hivatalos 36 áldozatot. Bármennyi is legyen a szám, soha senki nem fogja megtudni, hány áldozata volt Ted Bundynak.

Végül 1989. január 24-én, reggel 7 órakor Tedet a villamosszékhez vezették. A börtön falain kívül több száz civil néző, és rengeteg média képviselő várta a hírt Ted haláláról. Miután a börtön szóvivője kijelentette, hogy Ted halott, ujjongás és tűzijáték hangja töltötte be az egész teret. Nem sokkal később, egy fehér halottszállító autó kanyarodott ki a börtönből, az ország leghírhedtebb sorozatgyilkosával együtt. A tömeg könnyeivel küzködve tapsolt, hogy vége a rémálomnak.

A Kathy Devine gyilkosság 

1973. december 6-án, egy fiatal pár botlott bele egy 15 éves lány maradványaiba Washingtonban, a McKenny Parkban. Kathy Devine-t utoljára a barátai látták, november 25-én, autót stoppolt Seattle

Kathy Devine

Oregon-ban, próbált megszökni otthonról. Röviddel azután megfojtották, megerőszakolták és elvágták a torkát.

Mindenki úgy gondolta, hogy Kathy Devine egyike volt Ted Bundy áldozatainak. Ez 28 éve volt.

Jim Carlile jelentette, hogy Dan Kimball sherif soha nem zárta le az aktákat a régi üggyel kapcsolatban, habár Ted Bundy-t kivégezték, és semmit nem mondott a fiatal nőről, aki életét vesztette Thurston megyében, 1973-ban.

Kathy ruháját bemutatták a televízióban, és egyik nővére felismerte a farmerját.

A gyilkossággal William E. Cosden Jr.-t gyanúsították, aki a térségben élt, valamint véresek voltak a ruhái. Cosden 1973-ban már megjelent egy elmegyógyintézetben, ahova az után

William E. Cosden Jr. 

1975

került, hogy 1967-ban megölt egy nőt.

Carlile idézett a rendőrségi jelentésből:
„A szemtanúk szerint Cosden ruháján foltok voltak a gyilkosság éjszakáján. A tanúk kihívták a rendőrséget. Miután megállt, elhagyta a járművet, majd a teherautó kigyulladt, és megsemmisült, három mérföldre a kamion úttól. Az interjúkban Casden tagadta, hogy valaha is látta volna Kathy Devine-t.”

1986-ban házkutatási parancsot kaptak, ahol megtalálták Cosden vérét, haját és nyálát. Abban az időben Cosden nemi erőszak miatt börtönben ült.

2001-ben ezeket a mintákat DNS vizsgálatnak vetették alá. Ez bizonyította, hogy kapcsolatba kerülte Kathy Devine-vel. Cosden (55), bevallotta, hogy szexelt a lánnyal, de tagadta, hogy megölte őt.

„A DNS befejezte az ügyet”, mondta Gray Edward seriff. „Ez volt a technológia és a sok kemény munka

William Cosden

eredménye.”

Cosden a 48 éves börtönbüntetését tölti, nemi erőszak miatt. Nem valószínű, hogy valaha újra szabad lesz.

„Gyönyörű volt, kívül-belül, és nem volt problémásabb, mint bármelyik másik tinédzser,” Sally Ann Devine mondta a lányáról. „Nem hiszem, hogy több baj lett volna vele, mint bármely más ilyen korú gyerekkel. Örülök, hogy végre megoldódott. Már 28 éve kíváncsi voltam. Még mindig úgy érzem, hogy csak álmodom…”

______________________________________________________
Pszichotikus[1]: érzékcsalódással és a külvilággal való kapcsolat torzulásával járó (pl. hallucináció)
Neurotikus[2]: Testi és lelki zavarokban megnyilvánuló idegbetegséggel kapcsolatos; értelmi vagy érzelmi problémában szenvedő.

Mitől lesz valaki sorozatgyilkos?

Az alkohol és a kábítószer

A gyerekek, akik ki vannak téve a kábítószer és/vagy alkohol hatásainak az anyaméhben, súlyos születési rendellenességet szenvedhetnek. Kis szemnyílás, retardáció, kis fej, valamint idegrendszeri problémák, melyek hatására a károsodást szenvedő személy a későbbiekben nem tud szembenézni bizonyos problémákkal.

Pszichológiai terror gyerekkorban

Szinte magától értetődő, hogy a legtöbb sorozatgyilkost bántalmazták gyermekkorában. Néhány meginterjúvolt sorozatgyilkos valóban megerősítette, hogy bántalmazták gyermekkorában.

Gyakran megalázták őket, valamint a szülői fegyelmezés sem illet egy normális családi mintába (pl. ha a gyerek eltört egy tányért, nem „csak” kiabáltak vele, esetleg kapott egy kisebb ütést a kezére, hanem szíjjal verték). Önmagában az is elég, ha a gyermeket elhanyagolják, hatalmas fejlődési visszamaradás, rendellenesség jöhet létre. A gyermek kezd érzéketlenné válni; kezdi azt feltételezni, hogy ez a minimális - vagy semmilyen érzelmekkel teli világ, amely őt körülveszi, ez a normális, és így nő fel, empátiától mentesen.

Az érzelmi bántalmazás rontja a gyermek önbecsülését, és zavarja a társadalomba való megfelelő beilleszkedés elsajátítását. Ezért a sorozatgyilkosok általában magányosak, a munkájukban sem igazán sikeresek.

Nemi erőszak gyermekkorban

Kutatások azt mutatják (szerk. Ehhez miért kellet külön kutatást végezni?!), hogy a gyerekkorban elkövetett szexuális zaklatás komoly hatással van az egyén fejlődésére. Több ismert sorozatgyilkos volt kénytelen lány ruhát viselni, egyfajta büntetésként. A legtöbb ilyen szexuális bűncselekményt családtag, vagy más rokon követi el.

Továbbá sokukat büntették, ha önkielégítést végeztek, vagy épp ellenkezőleg, megerőszakolták őket. Az ilyen tapasztalatok keltenek bennük erőteljes agresszív gondolatokat.

A gyermekkorban bekövetkezett ilyesfajta bántalmazás elszigeteltségre ösztönzi az áldozatot, rosszul teljesít az iskolában (a sorozatgyilkosok 46%-a soha nem fejezte be a középiskolát), nem tudja kontrollálni érzelmeit, gyakran vannak dühkitörései. Ezek az információk megerősítik, hogy a sorozatgyilkosok nem úgy születnek – „gyártják” őket.

Bevizelés

Úgy vélik, az ágybavizelés előrejelzése lehet a későbbi erőszakos tetteknek. Úgy gondolták, kapcsolatba hozható a gyújtogatásokkal, és állatkínzásokkal. Ha a gyerek 5 éves korában még ágyba vizel, annak valami oka van (szerk. persze nem kell egyből arra gondolni, hogy úr isten a gyerek sorozatgyilkos lesz), de érdemes szakemberhez elvinni. A sorozatgyilkosok több mint 57%-a vizelt be igen előrehaladott korban.

Felnőni magányosan és elszigetelve

Előfordulhat, hogy az ilyen embert kiskorában árvaházba adták, ezért nem volt alkalma tanulmányozni, milyen is egy normális család. Nem kell rögtön azt feltételezni, hogy az otthonban verték, vagy máshogy bántalmazták, egyszerűen nem jut elég idő egy gyerekre, és mint korábban említettem, az elhanyagolás is kiválthatja a későbbiekben ezt a viselkedést.

A sorozatgyilkosokra ritkán emlékeznek a barátai – már ha egyáltalán vannak neki-, ugyan is kerüli a társaságot, nem jár be órákra, ilyesmik. Mivel gyakran bántja őket a többi gyerek, antiszociálissá válhat. Egy idő után lopni fog, gyújtogatni, fegyvert szerez, agresszív lesz, és teljesen figyelmen kívül hagyják a többi ember érzelmeit, reakcióit.

Fantáziák

A sorozatgyilkosok gyakran durva dolgokról fantáziálnak. A kutatások során nyilvánvalóvá vált, hogy nekik kis korukban nem igazán voltak olyan pozitív gondolataik, mint más gyerekeknek, sokkal inkább csonkításról, öncsonkításról (nemi szerv csonkítás) fantáziáltak. Újra és újra lejátszották magukban az ellenük elkövetett cselekményeket, azzal a különbséggel, hogy ott ők voltak a támadók.

Soha senkivel nem osztják meg ezeket a gondolatokat, azonban egyre gyakrabban gondolkodnak ilyesmiken. Az első gyilkosságnál a fantáziák helyet a gyilkolásra koncentrál, és mikor már úgy érzi, elég profi, elkezdi kiélni szadista vágyait; „életre kelti” minden fantáziálását.

Automatikus erotikus tevékenységek preferálása

A sorozatgyilkosok többsége elismerte, hogy kamaszkorban kerülték a társadalmi eseményeket. Egész biztos, hogy nem kísérleteztek a szexualitással úgy, mint a velük egyidős kamaszok, megmaradtak az önkielégítésnél, esetleg pornót néztek. Egyes esetekben létrejöhet megszállott maszturbáció is – mint Andrei Chikatoli esetében, akinek szörnyű hegek borították a péniszét, mivel önkielégítés közben is megmaradt az agresszivitása.

Mivel nem vesznek részt semmilyen társadalmi eseményen, nem ismerkednek más emberekkel, nem tudnak normális szexuális kapcsolatot kialakítani, és így kénytelenek egymaguk megoldani. Habár vannak szexualitást elkövető sorozatgyilkosok is, róluk majd egy másik cikkben esik szó.

Kukkolás és fetisizmus fejlesztése felnőttkorban

Sok sorozatgyilkost erősen érdekel a kukkolás, a fetisizmus, vagy egyéb parafíliák¹.

Fantáziák eljátszása állatokon

Szinte minden sorozatgyilkos – sőt, 99% elismerte -, hogy az állatokon élték ki gyilkolásra hajlamos vágyaikat, de nem úgy, mintha a macska macska lenne, hanem úgy, mintha ember. Leginkább a diszfunkcionális² családokban lesznek sorozatgyilkosok, náluk fordul elő ilyen patológiás³ és abnormális viselkedés, mint például Jeffrey Dahmer esetében. Az apját zavarta a tény, hogy a fia állatokat boncol. Ezek a kegyetlenségek nagyszerű örömforrások a fiatal gyilkosok számára, és segít abban, hogy tökéletesítsék a módszereiket, és később ugyanezt megtehessék emberekkel is.

Fizikai sérülések

A balesetek, fizikai bántalmazás, vagy szülés során szerzett fejsérülésekről megállapították, hogy nagyon fontos láncszeme az erőszakos viselkedés kialakulásának. Sajnos a limbikus⁴ agy, vagy halántéklebeny sérülése okozhat spontán dührohamokat. Ezek a területek vesznek részt az agresszió és érzelmek kezelésében, megértésében.

A sorozatgyilkosok 70%-a szerzett kiterjedt fejsérülést, gyermek – vagy serdülő korban. Ez világosan mutatja a fejsérülés és a sorozatgyilkosság közti kapcsolatot. Egyes kutatók úgy vélik, hogy a pre-frontális kéreg (az érintett terület felelős a tervezés és az ítélőképesség működéséért), nem működik megfelelően a pszichopatáknál.

parafíliák¹: A parafília a pszichológiában és a szexológiában olyan rendellenes szexuális viselkedés, amelynek lényege valamely tárgyhoz, speciális szokáshoz, illetve serdülőkorúnál fiatalabb emberekhez való vonzódás szexuális örömforrásként. ADSM-IV ezek legtöbbjét mentális zavarként sorolja be.

diszfunkcionális²: A diszfunkcionális család egy olyan viszálykodó család, amelyben az egyes családtagok neveletlen és erőszakos viselkedése a család többi tagjának hasonló viselkedését váltja ki. A gyermekek gyakran úgy nőnek fel ezekben a családokban, hogy ezt a viselkedésmódot normálisnak gondolják.

patológia³: A patológia (a görög pathosz = fájdalom és logosz = tudomány szavakból) vagy kórtan az emberi orvoslásban a betegsejtek, szövetek és szervek szerkezeti és funkcionális változásaival foglalkozik.

limbikus⁴: A limbikus rendszer a központi mag körül, az agyféltekék szélén körbefutva elhelyezkedő néhány agyterület, amely szoros kapcsolatban áll a hipotalamusszal.

Üdvözletem

Sziasztok

Ren vagyok, de sokan Husi néven ismernek, lehet egyszer majd áttérek erre, szóval senki ne lepődjön meg, ha a bejegyzések alatt Ren helyett Husi lesz. c:

A blog sorozatgyilkosokkal, pszichopatákkal fog foglalkozni. Leírom a jellemzőket, valamint hozok információt sorozatgyilkosokról, pszichopatákról, esetleg e kettő keverékéről.

Ha úgy érzed, téged felkavar ez a téma, kérlek ne maradj az oldalon, azonban ha érdekel, bátran nézz körül, és ha van kedved, küldhetsz információkat egy általad érdekesnek vélt s.gy.-ről, vagy pp-ről, ugyanis nekem csak egy-két személy van a tarsolyomban, eddig.


(Nem hinném, hogy naponta lenne friss, úgy tervezem, minden héten egy-egy cikk, esetleg heti kettő.)

Kellemes szórakozást kívánok, remélem, jól érzed magad. :]

Ren (Husi)